A lábujjak erősen behajlítottak, a talp homorúan meggörbült s a láb háta erősen domború.
A sarok fel van húzva úgy, hogy a földet nem éri és az Achilles-ín erősen megfeszült. A beteg nem léphet a talpra, hanem a láb külső szélén jár.
Tünetek: bokaízületben meghajlott láb, befelé fordult láb, befelé fordult sarok, merev lábfej, szokásosnál kisebb lábfej, sorvadt vádli
A dongaláb előfordulása
Az esetek 50%-ában kétoldali, fiúknál kétszer gyakrabban fordul elő. A gyakorisága 1-2 ezrelék közé tehető. A dongaláb több gén által meghatározottan örökölhető fejlődési rendellenesség. Az ismételt előfordulás kockázata a családi terheltség függvénye, minél több veleszületett dongaláb fordul elő a családban, annál gyakrabban várható a veleszületett dongaláb újabb jelentkezése.
Így, ha már egy testvérpár érintett, akkor a várható, ismételt előfordulás 3-5%, ha valamelyik szülőnek veleszületett dongalába van, a kockázat 2%, viszont ha egy szülő, plusz egy testvér érintett, akkor az ismételt előfordulás kockázata 25%-ra tehető.
A dongaláb okai
Kialakulásában szerepet játszhatnak mechanikus okok, környezeti ártalmak, de leginkább elfogadott a több ok együttes előfordulása, amely szerint, a veleszületett dongaláb kialakulásához a genetikai eltérés és környezeti hatások együttes jelenlétére van szükség.
A méhen belüli nyomás, a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt kialakuló változat általában az enyhébb forma, az ún. helyzeti dongaláb. Ezzel szemben a szerkezetileg is hibás, valódi dongaláb a fejlődő végtagrész kialakulásának idejétől jelentkező ún. "csírakárosodás" útján jön létre, lényege sejtosztódási zavar a magzat fejlődése során.
A dongaláb tünetei és diagnózisa
A veleszületett dongaláb olyan fejlődési rendellenesség, amely a születés után azonnal, láb megtekintésével könnyen felismerhető elváltozás. A csecsemő lába a bokaízületben fokozottan meghajlik, a sarok és a láb befelé fordul.
A láb külső- és belső éle a hordó dongájához hasonlóan a test középvonala felé hajlik. A sarokhoz viszonyítva a lábtő és a lábközépcsontok elcsavarodottak. A lábfej merev és a szokásosnál kisebb, lefelé és befelé fordul, a sarok kicsi, sokszor a vádli is sorvadt. Kezelés nélkül a beteg gyermekek nem tudnak a talpukra lépni, lábuk külső élén járnak.
A dongaláb deformitástól el kell különíteni a befelé hajló lábat (pes adductus), a felcsapott lábat (calcaneus lábállás), a hasonfekvő lábtartást, amely gyakran észlelhető eltérés koraszülött, tartósan inkubátorban tartott, rendszeresen hason alvó csecsemőkön.
Mindkét láb a lábszárhoz képest maximálisan kifelé fordított helyzetben van. A dongaláb a lábszár izomzatának egyensúly megbomlásából eredően az izmok betegsége is. Ezek erejének és működésének kiegyensúlyozása szükséges a sikeres kezeléshez. A beteg kikérdezése során meg kell kérdezni, hogy a családban volt-e már dongalábas eset.
A fizikális vizsgálat során a lábat részletesen meg kell vizsgálni, meg kell határozni az elváltozások mértékét és ki kell térni az izomerő megfigyelésére is.
A képalkotó vizsgálatok közül a röntgenvizsgálat a diagnózis felállításához nem szükséges, viszont a kezelési eljárások folyamán különösképpen a konzervatív kezelés eredményének megítélésére, illetve a műtéti terv felállításához röntgenfelvételt kell készíteni.
A dongaláb kezelése
Újszülött korban a születés után azonnal, ha egyéb kizáró ok nincs, már az újszülött osztályon el kell kezdeni a láb passzív tornáztatását, mozgatását.
Ezt végezheti az újszülött osztály nővére, gyógytornász de a szülő is.
Fontos a talp bőrének ingerlésre (puha fogkefével, de lehet ujjal is) aktív lábmozgások kiváltása.
Enyhébb fokú rendellenesség esetén a születés utáni hetekben felhelyezett gipszkötés önmagában is eredményes lehet.
A korai kezelés lényege az ún. szakaszos gipszredressziós módszer alkalmazása. Altatás nélküli, gyakori, legalább hetenkénti, tökéletes gipsztechnikával feltett, fokról-fokra korrigáló gipszkötések alkalmazása, ami folyamatos és fokozatos korrekciót jelent.
Amennyiben a deformitás súlyosabb, a lábfej merev, a sarok rögzített és kicsi, úgy műtét elvégzése is szükséges lehet.
A dongaláb a lábszár izomzatának egyensúly-megbomlásából eredően az izmok betegsége is. Ezek erejének és működésének kiegyensúlyozása szükséges a sikeres kezeléshez.
A gipszkezelést is a lehető legkorábban kell kezdeni, a szülés után néhány nappal már megkezdhető a kis láb gipszkezelése. Ekkor az újszülött szervezetében még nagy koncentrációban megtalálható anyai lazító hormonok jelentős korrekciót tesznek lehetővé, később, két-három hetes korban azonban ez már lecsökken.
A gipszkezeléseket az ortopéd szakorvos végzi, méghozzá kellő gondossággal, mert a bőr még sérülékeny. A gondos alápárnázás ad helyet a gyors súlynövekedésnek és a korrekció következtében fellépő feszülésnek. A gipszeket eleinte hetente, később kéthetente cserélik.
Ha keringési zavar gyanúját észlelik, a gipsz eltávolítása akár otthon is feltétlenül indokolt. A folyamatos gipszelést időnként bőrápolás, torna, izomingerlés biztosítása céljából a gipsz hátsó részén az ún. sínek meghagyásával kombinálják. A folyamatos kezelést 5 hónapos korig következetesen folytatják, ekkor mérlegelik, hogy szükséges-e műtét.
Tudni kell, hogy sok esetben a konzervatív kezelés eredménytelen. A jelenlegi álláspont szerint, hogyha 1-1,5 éves korig a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, akkor jogos és szükséges az ortopéd sebészeti műtéti megoldás. A műtéti kezelés elsősorban az Achilles-ín és a felső, alsó ugróízületek mozgásainak felszabadítását jelenti, de sor kerülhet más, a csontokat érintő korrekciókra is.
Ezután a gipsz- és sínkezelést hónapokig folytathatják tornával kiegészítve, majd a járás idejétől korrekciós ortopéd cipőt is kell viseltetni. A terápiát ortopéd szakorvos határozza meg és ellenőrzi, ezt az egyéni állapot határozza meg, a kezelés elhagyása visszaesés veszélyét rejti magában.
A dongaláb gyógyulási esélyei
A sikeres műtéttel a kezelés még nem fejeződik be, amíg a dongaláb formájához alkalmazkodott izmok, inak, rövidült képletek nem igazodnak az új helyzethez. Ahhoz, hogy ezek megfelelően kezdjenek működni, gyakorlott gyógytornász segítségét kell kérni. A kezelés célja a jól terhelhető, megfelelően mozgó végtag kialakítása.
A növekedés során sokszor előfordulhat, hogy újabb korrekciós műtét is szükségessé válik. Ha a gyermek járása harmonikus, és legfeljebb a lábfej fordul kissé befelé, az nem számít rossz eredménynek. Korrekciós cipő viselésével sokszor megfelelően gyógyíthatók a komolyabb deformitások is. Az érintett láb felnőtt korra is sokszor marad a fejlődésben picit visszamaradott.